Ebban a rovatban régi leírásokat és visszaemlékezéseket szeretnék közreadni Tamásiról és szűkebb környékéről. A 18. századtól induló, hasonló források közül több már megjelent Tamásiban: Farkas Pál naplója és Szalay Antal leírása önálló kötetben, míg az első katonai felméréshez készült 1780-as évekbeli országleírás városunkra vonatkozó része a 2007-es Tamási Kalendáriumban, az Esterházy-uradalmak 1798-as leírásának vonatkozó része pedig e lap 2007. decemberi és 2008. januári számában volt olvasható. A forrásokat hosszabb megjegyzések nélkül teszem közzé, de megadom eredeti megjelenési helyüket, ahol szerzőikről és keletkezési körülményeikről bővebben is tájékozódhat az érdeklődő. A szövegek hossza és tartalma természetesen szerzőik érdeklődési köre szerint változik. A kihagyásokat a szövegekben (…) jellel jelölöm, a feloldott rövidítéseket pedig szögletes zárójelek közé teszem.
Régóta foglalkoztat, hogy az Esterházy család hercegi levéltára milyen, leíró jellegű forrásokat tartalmaz városunkról. A legkorábbi ilyen magyar nyelvű irat tudomásom szerint az alább következő, 1798-ban keletkezett dokumentum, amelyet a tamási helytörténeti kutatás még nem hasznosított. A közzétett szöveg csak Tamási leírását tartalmazza, Henye, Adorján és Kosba (benne Miklósvár) leírása külön szerepel. Néhány mondatot kihagytam, ezeket (…) jellel jeleztem. A nagy kezdőbetűket megszüntettem, az egybe tartozó, de akkoriban külön írt szavakat összevontam, néhány hiányzó írásjelet pótoltam, az idegen szavak jelentését szögletes zárójelben adtam meg.
A hazai államismeret úttörője, Bél Mátyás a 18. század első felében az egész országra kiterjedő adatgyűjtést végzett, műve városunkat néhány sorban érinti (a Koppányt tévesen Kaposnak említi). A század végén, 1799-ben utazott át megyénken Kitaibel Pál botanikus, aki elsősorban a természeti értékekre figyelt fel.
Vályi András és Magda Pál rövid, egy mondatnyi terjedelmű ismertetése olyan földrajzi névtárakból származik, amelyek az ország minden települését megemlítették. A község fekvésén kívül – amelyet mindkét szerző hibásan ad meg – a tömör leírások szinte csak egy-egy természeti adottságot emelnek ki. A harmadik idézet Moldoványi József 1824-es megye-ismertetéséből származik, amely a Tudomány Gyűjteményben, a hasonló műfajú írások kedvelt megjelenési helyén látott nyomdafestéket (hasonlóan Szalay Antal hat évvel később közreadott, terjedelmes Tamási-leírásához). Érdekes, hogy a mások által is említett látnivalók (templom, kastély, vadaskert) mellett kiemeli a helyi iskola épületét is, majd hosszasan szól a Likashegybe vájt, föld alatti barlangrendszerről, végül pedig egy történeti mondát is rögzít a tamási várról.
A régi leírásokat Egyed Antal plébánosnak, a megyei Honismereti Egyesület névadójának 1828-as megye-ismertetőjével folytatom, aki egy évvel később a megye településeihez eljuttatott kérdőív segítségével a megye részletes leírásának elkészítését is tervbe vette (a tamási elöljáróság válasza nem maradt fenn). A másik idézet szerzője, Fényes Elek a statisztika tudományának egyik hazai megalkotója volt, a 19. század középső harmadában több, szótár jellegű művet alkotott. Leírása nemcsak Tamási képére és gazdaságára, de történetére és első ízben a miklósvári kastélyra valamint a vadasparkra is kitér.
Következő forrásunkhoz – amely nem csupán Tamásiról, hanem az egész járásról szól – nem kívánkozik hosszas magyarázat. A megyei alispánhoz beküldött 1863-as kérdőív kérdőpontjait nem ismerjük, de a főszolgabíró által megfogalmazott válaszok így is egységes képet nyújtanak a Tamási székhelyű dombóvári járás fekvéséről, a lakosság megélhetéséről, az építkezési szokásokról, az éghajlatról, a tenyésztett állatokról és a puszták számáról.
Következő forrásunk Pesty Frigyes gyakran idézett helynévgyűjtése 1864-ből. Az elsősorban történészként ismert Pesty Frigyes (1823-1889) 1863-ban fogott hozzá az ország földrajzi neveinek összegyűjtéséhez a helytartótanács segítségével. A nyomtatott kérdőívek a következő kérdésekre kérték a helyi elöljárók válaszait: 1. hol fekszik a település közigazgatási szempontból; 2. van-e a községnek más neve; 3. volt-e a helységnek régen más elnevezése; 4. mikor említik legkorábban a települést; 5. honnan jöttek az első telepesek; 6. honnan ered a község neve; 7. melyek a határbban található földrajzi nevek, illetve melyek a szomszédos községek?
A tamásiak válaszának felét a dűlőnevek felsorolása teszi ki, ezért a terjedelmi korlátok miatt ezeket csak a sorozat következő részében adom közre.
Előző forrásközlésünkből, Pesty Frigyes helynévgyűjtéséből helyhiány miatt kimaradt a tamási elöljáróknak a 7. kérdőpontra adott válasza, amely a község határában található 24 dűlőnevet sorolja fel. Érdemes megfigyelni, hogy bár csak néhány dűlőnévhez fűztek megjegyzést, ezek szinte kivétel nélkül történelmi vonatkozásúak (Szentmárton, Várhegy, Rácvölgy, Henyehegy), a Likashegy térképpel kiegészített leírása pedig páratlanul részletes.
A 19-20. század fordulójának híres könyvsorozata volt Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, amely 21 kötetben került kiadásra 1886 és 1901 között. A Monarchia tájait és népeit bemutató nagyszabású sorozat ötlete Rudolf trónörököstől származott és a birodalom legjelesebb írói és tudósai vettek részt létrehozásában. Tolna megye romantikus színezetű ismertetését a mára jobbára elfeledett lelkész-íróra, Baksay Sándorra (1832–1915) bízták. A dombóvári járásra vonatkozó részben Tamási csak erdeje és híres vadjai révén szerepel.
