Tolnatamási

A 19-20. század fordulójának híres könyvsorozata volt Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, amely 21 kötetben került kiadásra 1886 és 1901 között. A Monarchia tájait és népeit bemutató nagyszabású sorozat ötlete Rudolf trónörököstől származott és a birodalom legjelesebb írói és tudósai vettek részt létrehozásában. Tolna megye romantikus színezetű ismertetését a mára jobbára elfeledett lelkész-íróra, Baksay Sándorra (1832–1915) bízták. A dombóvári járásra vonatkozó részben Tamási csak erdeje és híres vadjai révén szerepel.

X. Baksay Sándor leírása, 1896

 „Másik tagozat a megyének dombóvári járás név alatt ismert nyugati része, mely a Kapostól nyugatra a Somogyságig terűl, s melynek halmos síkságát a Kaposba siető Koppány patak osztja kétfelé; a patak partján, egyszersmind a járás közepén, a járási székhely, az egykor vadas erdős Tamási. Dús gabonatermő áldott mezőség az egész járás, beszegve nyugaton a somogyi erdők beszögellő csipkéivel és sűrűn behintve virágzó majorgazdaságokkal, melyek az egykori téres legelők és kövér erdőirtások helyén emelkednek kastélyaikkal, veresfedelű magtáraikkal, istálóikkal, kazlaikkal és füstölgő gépeikkel hirdetve az életet, és árnyékos ligeteikkel kinálva a pihenést. Kivált a déli részen, hol a Dombóvártól Kocsoláig vezető országútról egy 300 négyszögkilométernyi területet lát az ember, az Esterházy herczegek tulajdonához tartozó gyönyörű majorokkal beültetve. (…)

Átlépve Szántónál a Koppány patakát és az alacsony domb-lánczot; melynek lábánál ez a patak folydogál, ugyanezen mezőségeket találjuk a járás felső részében is.

Majorok mindenütt úgy, hogy az egész 900 négyszögkilométernyi járáson mindössze alig harmincz község van, ezek legnagyobb része is a járás szélein; Dombóvár, két vasútvonal keresztező pontja, a berkeiből emelkedő romok a Dombayak múltjáról beszélnek; Döbrököz, hol Henrik bán hatalma után a Rozgonyiak, Szerecsenyek és Verbőczyek láttak jó és gonosz napokat; régi várából egyetlen zömök szöglet áll, merőn tekintve a lábánál rohanó gőzgépekre. Fentebb Regöly szintén várromos hely; még fentebb az imént még jó ború, most szomorú és kopár Pinczehely, törökök, ráczok egykori vára; fönt a csúcsban más járás székhelye, Simontornya, melynek történeti szereplése a tornyot rakó Simon alországbíróval kezdődik, és a Laczkfiak, Garayak, stb. elvirágzása után a kurucz háborúk füstjében enyészik; és Ozora, itt állott egykor az Ozorai Pipó gróf kastélya, az olasz renaissance egyik remek alkotása, melyet Pipó gróf a híres Masolino freskóival ékített, melyet egykor a florencziek is megcsudáltak, s a melyeket ma már ne keressen senki; Ozorának ma már híresebbek népes és bajvívó búcsúi, mint nyomtalanúl eltűnt műremekei. A nyugati széleken Tótkeszi, a Nyáry család ős fészke Bedeg, Szántó, a zajos képviselőválasztásáról híres Szakcs, s lentebb az erdős Lápafővel megkerűltük a járást és emlékezetesebb helyeit, míg bent Felső-Ireget, Nagy-Szokolyt, Kónyit, Kocsolát és Gyula-Jovánczát találjuk mindössze, és még egy pár kisebb községet. Kellő-középen áll Tamási, a járás székhelye; ennek tövében terül el az egyébként erdőtelen Tolnamegyének legszebb és legnagyobb erdeje, a tamási tölgyerdő, Somogyból mintegy átszakadva, s táplálva és rejtegetve nagyszámú vadjait.

Ez a föld a somogyival egyező, s mint mondva volt, alacsony hegyekkel ritkásan szegdelt hullámos dombozatú, gazdagon termő mezőség. Népe egészen magyar; s mint a föld, úgy a nép is a somogyival alkatban, színben, viseletben, szójárásban, életfoglalkozásban, erkölcsben rokon; erős, dolgos, kitartó, barátkozó, ingerlékeny, makacs s a végletekben szilaj.”

Forrás: Baksay Sándor: Tolnamegye. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. XIII. (Magyarország IV. kötete) Bp. 1896.