Előző forrásközlésünkből, Pesty Frigyes helynévgyűjtéséből helyhiány miatt kimaradt a tamási elöljáróknak a 7. kérdőpontra adott válasza, amely a község határában található 24 dűlőnevet sorolja fel. Érdemes megfigyelni, hogy bár csak néhány dűlőnévhez fűztek megjegyzést, ezek szinte kivétel nélkül történelmi vonatkozásúak (Szentmárton, Várhegy, Rácvölgy, Henyehegy), a Likashegy térképpel kiegészített leírása pedig páratlanul részletes.
Sokszor leírtuk már, hogy Tamási mai határában a középkorban számos, mára elpusztult település osztozott. Közülük név szerint ismert Adorján, Ar(a)csa, Fir/Für, Fornát, Gonozd, Henye, Kecső(d), Kospa, Marton/Martonos, Prósza/Prózsa, Szemcse, Szentmárton, Tengelic és Újfalu.
Érdekes következtetésekre juthatunk a környék településhálózatának kezdeteiről, ha szemügyre vesszük az említett helyneveket. A földrajzi nevek kategorizálásával foglalkozó szakemberek, a történeti névtan művelői ugyanis az egyes, hasonló módon keletkezett helyneveket kialakulásuk jellemző módja csoportokba sorolták és meghatározták keletkezésük jellemző idejét. Ezek alapján rekonstruálhatjuk a települések időbeli kialakulásának vázlatát.
Szülőföldünket járva mindannyiunkban felmerülhet a kérdés: hogyan nézett ki a táj a közelebbi vagy a távolabbi múltban, mit láthattak elődeink valamely jól ismert helyen állva? E kérdés megválaszolásához szeretnék hozzájárulni a középkor vonatkozásában, az elszórt okleveles adatok összegyűjtésével, szigorúan a mai városhatárt figyelembe véve.
