Tolnatamási

Sokszor leírtuk már, hogy Tamási mai határában a középkorban számos, mára elpusztult település osztozott. Közülük név szerint ismert Adorján, Ar(a)csa, Fir/Für, Fornát, Gonozd, Henye, Kecső(d), Kospa, Marton/Martonos, Prósza/Prózsa, Szemcse, Szentmárton, Tengelic és Újfalu.

Érdekes következtetésekre juthatunk a környék településhálózatának kezdeteiről, ha szemügyre vesszük az említett helyneveket. A földrajzi nevek kategorizálásával foglalkozó szakemberek, a történeti névtan művelői ugyanis az egyes, hasonló módon keletkezett helyneveket kialakulásuk jellemző módja csoportokba sorolták és meghatározták keletkezésük jellemző idejét. Ezek alapján rekonstruálhatjuk a települések időbeli kialakulásának vázlatát.

Nézzük először városunk nevét! Tamási neve – amint arról már többször is szó esett – úgy keletkezett, hogy a területét birtokló Tamás nevű személy nevéhez a birtoklást kifejező ’-é’ képző járult, amely kiejtve ’-i’ hangra módosult. A helynevek e csoportját birtoklást kifejező helységneveknek nevezik és kialakulásuk jellemző idejét a 11. század vége és a 13. század közepe közé keltezik. Ebbe a csoportba a közelben csak Tamási tartozik, a középkori megye távolabbi részein azonban voltak hasonló helynevek, pl. Jánosi, Györgyi, Páli.

Most érkeztünk el a településnevek legnépesebb csoportjához, az ún. puszta személynévből képzett helynevekéhez. E helynévcsoport úgy alakult ki, hogy az egykori településeket a birtokosuk nevével jelölték meg, mindenféle képző nélkül (e szemlélet alapján tehát egy Tamási nevű személy birtoka a ’Tamás’ nevet viselte volna, nem ’Tamási’, ’Tamásfalva’ stb. nevet). E helynevek a magyarság legősibb és legegyszerűbb helynevei, eredetüket a 10-11. századra teszik a nyelvészek. Kevés kivétellel szinte az összes, fent felsorolt falunév ide tartozik. A mai fülnek talán kissé furcsa, de eleink viselték az Adorján, Ar(a)csa, Fir/Für (?), Fornát, Gonozd, Henye, Kecső(d), Kospa, Marton/Martonos, Szemcse és Tengelic személyneveket. A fenti személynevek eredete persze más és más, ha a belőlük képzett településnevek eredete azonos is. Ma is ismert az Adorján vagy Adrián név: latin eredetije, a Hadrianus jelentése: „a Velence közelében fekvő Hadria városába való” (a város nevéből származik egyébként az Adriai-tenger neve is). A Marton vagy Martonos személynév a Márton név régies alakja. Gonozd neve a Gonosz személynév származéka, a végén található ’-d’ képző a régi magyar nyelvben kicsinyítő képző volt (pl. Árpa-Árpád). Szintén köznév, a ’szem’ testrész rejlik Szemcse nevében. Fir/Für a fürj madárnév régies alakja, a tengelic pedig ma is létező madárnév; valaha mindegyiket viselték személynévként is. Henye neve talán a latin Henricus (Henrik) vagy a Johannes (János) nevek becézett formájának ’-e’ kicsinyítő képzős változata. Bizonytalan az eredete az Ar(a)csa, a Fornát és a Kospa (a középkorban nem Fornád és Kosba!) személyneveknek.

A harmadik helynévcsoportot, a templomcímből képzett helyneveket egyedül Szentmárton képviseli. E csoport viszonylag későn, nagyjából a 13-14. században alakult ki.
Szintén hasonló korú vagy talán még későbbi Újfalu: a két tagból álló helynév utal rá, hogy környező falvakhoz viszonyítva a legkésőbben keletkezhetett.

Végezetül a bizonytalan helynevek közé tartozik a Prosa, Prossaa, Proza alakban feltűnő Prósza vagy Prózsa falu. A Prósza alak köznévi előzménye talán a népnyelvi köleslepény jelentésű ’prósza’ szó, más nézet szerint szláv eredetű és ’tűzzel irtott helyet’ jelent.

A helynévtípusok (-i képzős; puszta személynévből képzett; templomcímből képzett; két vagy több tagból álló) áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a nyelvészet adatai alapján Tamási határát korán megszállta a magyarság, hiszen a helynevek döntő többsége a legkorábbra keltezhető csoportba, a puszta személynévből képzett nevek közé tartozik. Ebből következik, hogy igen kevés a jellemzően kései keletkezésű falunév. Érdekesség tovább, hogy a környék későbbi központja nem a legkorábbi eredetű helyek közül került ki, tehát ha Tamási esetleg valamivel később is alakult ki szomszédosainál, kedvező földrajzi helyzete révén a későbbi századokban ez mégsem jelentett számára tartós hátrányt.