Sokszor leírtuk már, hogy Tamási mai határában a középkorban számos, mára elpusztult település osztozott. Közülük név szerint ismert Adorján, Ar(a)csa, Fir/Für, Fornát, Gonozd, Henye, Kecső(d), Kospa, Marton/Martonos, Prósza/Prózsa, Szemcse, Szentmárton, Tengelic és Újfalu.
Érdekes következtetésekre juthatunk a környék településhálózatának kezdeteiről, ha szemügyre vesszük az említett helyneveket. A földrajzi nevek kategorizálásával foglalkozó szakemberek, a történeti névtan művelői ugyanis az egyes, hasonló módon keletkezett helyneveket kialakulásuk jellemző módja csoportokba sorolták és meghatározták keletkezésük jellemző idejét. Ezek alapján rekonstruálhatjuk a települések időbeli kialakulásának vázlatát.
Szülőföldünket járva mindannyiunkban felmerülhet a kérdés: hogyan nézett ki a táj a közelebbi vagy a távolabbi múltban, mit láthattak elődeink valamely jól ismert helyen állva? E kérdés megválaszolásához szeretnék hozzájárulni a középkor vonatkozásában, az elszórt okleveles adatok összegyűjtésével, szigorúan a mai városhatárt figyelembe véve.
A jelenlegi Tamási területéről alig ismerünk középkori régészeti emlékeket, leleteket. A középkori mezőváros két legjelentősebb épületének, a jelenlegi r. k. templom helyén állt plébániatemplomnak és a kilátó körül fekvő várnak is csupán a helye bizonyos, dokumentált régészeti kutatás azonban nem folyt egyik területén sem. Ezért is lehet fontos két olyan középkori tárgy bemutatása, amelyek e két jelentős építmény helyén kerültek elő.
