Tolnatamási

A hazai államismeret úttörője, Bél Mátyás a 18. század első felében az egész országra kiterjedő adatgyűjtést végzett, műve városunkat néhány sorban érinti (a Koppányt tévesen Kaposnak említi). A század végén, 1799-ben utazott át megyénken Kitaibel Pál botanikus, aki elsősorban a természeti értékekre figyelt fel.

I. Bél Mátyás leírása, 1740-es évek

„Tamási város Simontornya és Dombó között középen fekszik a Kapos folyónál. Az egyik részén hegyek, a másikon mezők vannak, s mindkét rész termékeny. A síkságon gabona terem, a dombokon szőlő, amely bár hitványabb a szekszárdinál, de még jó hírnevű és majdnem egyenlő a simontornyaival. Eszterházy herceg uradalmához tartozik.”

Forrás: Bél Mátyás: Notitia Hungariae Novae Historico Geographica c. művéből Tolna vármegye leírása. Ford. Kun Lajos. Tanulmányok Tolna megye történetéből 9 (1979) 354.

II. Kitaibel Pál naplófeljegyzése, 1799

„Tamásinál az erdőségben a hercegnek nagy vadállománya van, és emiatt a parasztok sokat panaszkodnak. Nem messze Tamásitól vadászház van, és ehhez hársfasor vezet. A völgyben lassú patak folyik, s ezt Koppányvíznek nevezik. A dombok köröskörül részben szőlővel vannak beültetve, részben erdő borítja őket. Az erdő nagyobbrészt kocsányos tölgyfából (Quercus robur) áll, de van még itt: cserfa (Quercus cerris), molyhos tölgy (Quercus. pubescens), gyertyán (Carpinus betulus), mezei juhar (Acer cam-pestre), magyar hárs (Tilia tomentosa), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), mogyoró (Corylus avellana), fagyal (Ligustrum vulgare, ez épen most virágzik), húsos som (Cornus mas), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosa), barkócafa (Sorbus torminalis), fojtóska (Sorbus domestica), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), virágos kőris (Fraxinus ornus), (ez utóbbi ritka) és iszalag (Clematis vitaiba).

Tamásinál magas dombsor húzódik, és ezen visz az út. Ezen az úton egy másik nagy völgybe lehet eljutni, melynek oldalvölgyei vannak, s ezek mellett Szakálynál és Regö1ynél egy másik, magasabb dombláncolat vonul. A talaj itt valamelyest soványabb. A földet trágyázzák és meglehetősen gyommentes. Sok muhart termelnek. Cseplesz meggy (Prunus fruticosa) mindenféle sok van a szántóföldeken.

Sertés zörgőfüvet (Crepis setosa) Tamásitól kezdve mindenfelé gyakran lehet látni. Eper (szeder) fa minden faluban van.”

Forrás: Gombocz Endre–Horvát Adolf Olivér: Kitaibel Pál botanikus naplófeljegyzései Tolnamegyei útjairól 1799, 1808. [Szekszárd] 1941, 16-17. (Tolna vármegye multjából 6.)